Ma kényelmesen ébredtünk, hiszen még svédasztalos reggelink is volt a szállodában, majd egy kis internetezés is belefért. Végül 11 óra felé indultunk útnak, ami elsőként a városból kikeveredés volt. Nagy ez a Marrakech.
Nekivágunk a mai feladatunknak, át kell kelnünk az Atlasz hegységen, ahol akár hóesés is lehetséges. Elhagytuk a várost és csodálatos pálmafás, virágzó mandulafás ligetek tárultak elénk, kaktuszerdővel tarkítva, vöröslő sziklás hegyek, zölddel fűszerezve és a csúcs, hogy a háttérben fényes hófelületével kimagasló Atlasz uralja a terepet. Csodálatos látvány, nem lehet betelni vele. Meg is állunk egy panorámás vendéglőnél, ahol kávézunk és legeltetjük a szemünket a tájon. Sok még az út hátra, ezért indulunk is, bár nem a távolság a sok, hanem a sok kacskaringó, emelkedő. Szemből villognak ránk ezért lassítunk és látjuk, hogy a következő kanyarban egy kisbusz van felborulva, amit éppen a helyi erő, nagy összefogásban, kézi erővel állít talpra. Egy kis zöccenés, lökhárító közben magaalá gyűrve, de sikerült nekik. Látjuk, hogy a tetőcsomagtartója, ami persze a szokásukhoz hívan égig volt rakva, az árokban hever. Lassan kikerüljük őket és továbbállunk.
Felérünk a tetőre és szerencsénkre csodálatos napsütésben vagyunk, készítünk egy csúcs képet a csúcson a csapatról.
Közben a berberek portékáikat kínálják, nézelődünk, elszaladok a mosdóba is, ami persze egy kis üzleten keresztül volt megközelíthető. Gondoltam majd kedveskedésből adok neki egy kis ajándékot. Jön is velem az autóhoz a beígért nyakpántért meg foszforeszkálós karperecért, majd visszainvitál, hogy adna érte nekem valamit. Visszamegyek vele, hogy szerény mütyürkét válasszak, egy kis kavicsra mutatok, de ő azonnal egy óriásra akar rábeszélni, tiltakozom, majd egy apró tételre rábólint, megköszönöm és viszem, de jön velem és tovább próbálkozik, nem adja fel. Elköszönünk és továbbállunk.
A táj továbbra is szép és változatos, megérkezünk a látványosságnak mondott filmstúdióhoz, leparkolunk, de sajnos szieszta idő van, így kihagyjuk és bemegyünk Ouarzazate városba, hogy együnk valami helyit.
Nagyon helyes a város és látszólag jómódúak lakhatják, rendezett sétálóutcák és egy központi tér van, amit ajánlottak nekünk, hogy ott vannak éttermek. Sikerül leparkolnunk és választunk a téren egy szimpatikus, teraszos helyet és tagint kértünk különböző variációkban. Nagyon hangulatos a tér, gyerekek kis gokartautóval keringenek a tér közepén, néhányan a padokon ülve beszélgetnek, igazán meghitt.
Isteni volt a kaja is, az autónk is rendben meg van a parkolóban és teli hassal indulunk tovább. Bár már sötétedik, így a fennmaradó 150 km-t lassabban tudjuk megtenni, mivel az út szélén lévő kivilágítatlan kerékpárosok és emberek életveszélyt jelentenek saját magukra, na meg ránk is. Óvatosan kanyargunk a sötétségben, de a 6 db Hella igazi fényözönt nyom az útra.
Lassan beérkezünk Zagorába, széles, többsávos út, rendezett utcakép, a körforgalomban kivilágított szökőkút, háta mögött a palota, igazán megnyerő az összhatás. Megérkezünk a megadott célba, ami egyébként a tavalyi szállásunk volt, így ismerősként üdvözöltek a helyiek. Sajnos hely már nincs itt, de garantálják, hogy szereznek nekünk másikat.
Addig az erdélyi köményes-pálinkát magunkhoz vesszük és bemegyünk a szent helyre, ahol tavaly volt szerencsénk Vily barátunkkal és kedvesével, valamint a Bulangás fiúkkal egy igen kellemes és laza estét eltölteni, pálinkás hangulatban. Idei útitársaink is csatlakoznak hozzánk, így ismeretlenül is koccintva Vily, Hirsa és a jövevény egészségére, na meg a Bulangás fiúkra. Megörökítjük több variációban is és egyre lazább a hangulat.
Persze a szálláshely nyüzsög a Bamakosoktól, üdvözlünk minden kedves ismerőst, majd áthajtunk a szervizes barátunkhoz is, aki tavaly segített nekünk, hogy őt is üdvözöljük. Ismét nagy ováció és emlékeznek ránk, sorba jönnek a butikos, a kéregető fiúk, a szerelők és mindenki iszonyúan barátságos. A szervizben álló Bamakosok már ugyancsak túlitták magukat, de velük is koccintás, vidámkodás, majd indulunk a motoros fiú után, aki megmutatja a másik szállást. Kb. 3 perc autózás után, pont a szép szökőkutas, palotás tér mellett van a parkoló és szállás. A szobákat megnézzük, de sajnos az egyik csak mosdós, wc-s (nincs tus), de sebaj a 051-es Józsinak és az azóta átkeresztelt Béni helyett, Ali Babának (bárhová megyünk mindenhol a helyiek így szólítják) ez is megfelel, majd nálunk tusolnak.
Jó a hangulat a köményes-pálinkától. Józsinak annyira tetszett a város, hogy egy videózásra szeretne visszagurulni, így a parkolót fenntartjuk neki addig, majd cserélünk (mi is csinálunk egy körbevideózást). Csomagokkal becuccolunk, majd beülünk a szálloda halljába, hogy dumcsizzunk és wifizzünk.
Klassz volt ez a nap, szép helyeken jártunk, jókat ettünk, barátsággal fogadtak és kedves ismerősökre gondoltunk.
Megtett kilométer: kb. 350 km
Nekivágunk a mai feladatunknak, át kell kelnünk az Atlasz hegységen, ahol akár hóesés is lehetséges. Elhagytuk a várost és csodálatos pálmafás, virágzó mandulafás ligetek tárultak elénk, kaktuszerdővel tarkítva, vöröslő sziklás hegyek, zölddel fűszerezve és a csúcs, hogy a háttérben fényes hófelületével kimagasló Atlasz uralja a terepet. Csodálatos látvány, nem lehet betelni vele. Meg is állunk egy panorámás vendéglőnél, ahol kávézunk és legeltetjük a szemünket a tájon. Sok még az út hátra, ezért indulunk is, bár nem a távolság a sok, hanem a sok kacskaringó, emelkedő. Szemből villognak ránk ezért lassítunk és látjuk, hogy a következő kanyarban egy kisbusz van felborulva, amit éppen a helyi erő, nagy összefogásban, kézi erővel állít talpra. Egy kis zöccenés, lökhárító közben magaalá gyűrve, de sikerült nekik. Látjuk, hogy a tetőcsomagtartója, ami persze a szokásukhoz hívan égig volt rakva, az árokban hever. Lassan kikerüljük őket és továbbállunk.
Felérünk a tetőre és szerencsénkre csodálatos napsütésben vagyunk, készítünk egy csúcs képet a csúcson a csapatról.
Közben a berberek portékáikat kínálják, nézelődünk, elszaladok a mosdóba is, ami persze egy kis üzleten keresztül volt megközelíthető. Gondoltam majd kedveskedésből adok neki egy kis ajándékot. Jön is velem az autóhoz a beígért nyakpántért meg foszforeszkálós karperecért, majd visszainvitál, hogy adna érte nekem valamit. Visszamegyek vele, hogy szerény mütyürkét válasszak, egy kis kavicsra mutatok, de ő azonnal egy óriásra akar rábeszélni, tiltakozom, majd egy apró tételre rábólint, megköszönöm és viszem, de jön velem és tovább próbálkozik, nem adja fel. Elköszönünk és továbbállunk.
A táj továbbra is szép és változatos, megérkezünk a látványosságnak mondott filmstúdióhoz, leparkolunk, de sajnos szieszta idő van, így kihagyjuk és bemegyünk Ouarzazate városba, hogy együnk valami helyit.
Nagyon helyes a város és látszólag jómódúak lakhatják, rendezett sétálóutcák és egy központi tér van, amit ajánlottak nekünk, hogy ott vannak éttermek. Sikerül leparkolnunk és választunk a téren egy szimpatikus, teraszos helyet és tagint kértünk különböző variációkban. Nagyon hangulatos a tér, gyerekek kis gokartautóval keringenek a tér közepén, néhányan a padokon ülve beszélgetnek, igazán meghitt.
Isteni volt a kaja is, az autónk is rendben meg van a parkolóban és teli hassal indulunk tovább. Bár már sötétedik, így a fennmaradó 150 km-t lassabban tudjuk megtenni, mivel az út szélén lévő kivilágítatlan kerékpárosok és emberek életveszélyt jelentenek saját magukra, na meg ránk is. Óvatosan kanyargunk a sötétségben, de a 6 db Hella igazi fényözönt nyom az útra.
Lassan beérkezünk Zagorába, széles, többsávos út, rendezett utcakép, a körforgalomban kivilágított szökőkút, háta mögött a palota, igazán megnyerő az összhatás. Megérkezünk a megadott célba, ami egyébként a tavalyi szállásunk volt, így ismerősként üdvözöltek a helyiek. Sajnos hely már nincs itt, de garantálják, hogy szereznek nekünk másikat.
Addig az erdélyi köményes-pálinkát magunkhoz vesszük és bemegyünk a szent helyre, ahol tavaly volt szerencsénk Vily barátunkkal és kedvesével, valamint a Bulangás fiúkkal egy igen kellemes és laza estét eltölteni, pálinkás hangulatban. Idei útitársaink is csatlakoznak hozzánk, így ismeretlenül is koccintva Vily, Hirsa és a jövevény egészségére, na meg a Bulangás fiúkra. Megörökítjük több variációban is és egyre lazább a hangulat.
Persze a szálláshely nyüzsög a Bamakosoktól, üdvözlünk minden kedves ismerőst, majd áthajtunk a szervizes barátunkhoz is, aki tavaly segített nekünk, hogy őt is üdvözöljük. Ismét nagy ováció és emlékeznek ránk, sorba jönnek a butikos, a kéregető fiúk, a szerelők és mindenki iszonyúan barátságos. A szervizben álló Bamakosok már ugyancsak túlitták magukat, de velük is koccintás, vidámkodás, majd indulunk a motoros fiú után, aki megmutatja a másik szállást. Kb. 3 perc autózás után, pont a szép szökőkutas, palotás tér mellett van a parkoló és szállás. A szobákat megnézzük, de sajnos az egyik csak mosdós, wc-s (nincs tus), de sebaj a 051-es Józsinak és az azóta átkeresztelt Béni helyett, Ali Babának (bárhová megyünk mindenhol a helyiek így szólítják) ez is megfelel, majd nálunk tusolnak.
Jó a hangulat a köményes-pálinkától. Józsinak annyira tetszett a város, hogy egy videózásra szeretne visszagurulni, így a parkolót fenntartjuk neki addig, majd cserélünk (mi is csinálunk egy körbevideózást). Csomagokkal becuccolunk, majd beülünk a szálloda halljába, hogy dumcsizzunk és wifizzünk.
Klassz volt ez a nap, szép helyeken jártunk, jókat ettünk, barátsággal fogadtak és kedves ismerősökre gondoltunk.
Megtett kilométer: kb. 350 km
