Ars poetica

Ars poetica
Ars poetica: Érzés, ami hajt minket

2012. január 31., kedd

Búcsú a többiektől, mi maradunk

Hajnalban keltünk, mert a 059 és a 040 csapatok autóeladás hiányában, elindulnak hazafelé. Mivel maradt néhány személyes holmink, amit nem akartunk eladni, de nem is tudjuk repülővel hazavinni, így őket kértük meg a hazafuvarra, ami sok-sok pálinkába kerülhet nekünk, de megéri. Kicsit megcsúszva tudtak elindulni a konvojhoz képest. Fájó szívvel búcsúztunk el tőlük, hiányozni fog a társaságuk, humoruk, jól összerázódtunk velük a hosszú út alatt.

Victor azt ígérte, hogy reggel 9 órára értünk küld valakit, hogy megmutassa nekünk a nyomdáját, de 9:20-kor sem jött értünk senki, így taxit fogtunk és bementünk a Malaika Hotelbe, ahol a 003-as fiatalok laktak, hátha a napi programjukhoz tudunk csatlakozni, de amire odaértünk már elmentek, így a szállodába elkértük a wifi kódot és nekiláttunk az internetezéshez. Mivel lefárasztott minket az előző nap, így jól esett egy kis láblógatás, semmittevés, így estig ott ragadtunk, míg a fiatalok is visszaértek a szállodába.

Este elmentünk egy közös kis sétára, majd beültünk vacsizni egy helyi kis étterembe, ahol óriási hamburgert adtak. Vacsi után fogtunk egy taxit, hogy hazamegyünk a repülőtér melletti szállásunkra. Mivel itt a taxiba ülésnek 250 szefa/fő a tarifája, így a taxisok szeretnek minél több embert felvenni a kocsiba, így mi már utas mellé ültünk be. Ilyenkor sorrend szerint teszik ki az utasokat, így letérve a mi útvonalunkról, egy sötét kis utcába rakta ki az előző utast, majd néhány utcát továbbhaladva megállt az út szélén a taxis, kiszállt az autóból, az ablakon keresztül visszaszólt, hogy mindjárt jön és otthagyott minket a sötét autóban. Nálunk a nagy fotóstáska, na meg egy kis kp., kezdtem türelmetlenkedni, majd sikerült Lászlót meggyőznöm, hogy szálljunk ki az autóból és intsünk le egy másik taxit, mert ez így nem szimpatikus. A következő taxis már rendben elvitt a szállodáig, így végre hazaértünk.