Ars poetica

Ars poetica
Ars poetica: Érzés, ami hajt minket

2013. február 4., hétfő

11. nap - B2 Beach fogságából...


Reggel 7:30 felé ébredeztünk, mert szóltak, hogy szedjük hamar össze magunkat, mert a víz ismét felfelé jön, így mihamarább ki kell menni a B2 Beachről. Gyors pakolászás, de ismét a homok visszatart minket az indulástól, így mentésre szorulunk. Már csak néhány autó és a katonák maradtak ott, de szerencsénkre akadt segítő, akik már este is kihúztak a bajból. Látszólag persze nem örülnek neki, hiszen így ők sem tudnak miattunk haladni, de azért nem hagynak ott minket. Kirángatnak a kemény homokos részre és már sietünk is, hogy a dagály előtt elérjük a partról kihajtót, hiszen nem szeretnénk itt ragadni.



László ismét beindul és nyomja neki, mert a lendületben jobban megy az autó, de idén több a víz-mosott hullámzó, azaz buckás rész van, ami ugyancsak megdobja az autót, főleg nagy sebességnél. Próbálom fékezni a szövegemmel, nem nagy hatással, míg egy keményebb, kb. 15 cm-es homokfalat nem tudott kikerülni és nekicsapódott a bal első kerekünkkel, ami rögtön defektes is lett. Hoppá, na most mi lesz, hiszen a víz egyre feljebb van már és hát a kerékcserére nem sok időnk van. Megpróbál a lehető legmagasabb pontra felállni, ahol még kemény a talaj. Persze én bemondom CB-n, hogy a 049-esnek defektje van, de még vannak mögöttünk, akik tudnak benne segíteni, hiszen megelőztük őket.


Már pattanunk is ki az autóból és dobáljuk ki a csomagokat, hogy ki tudjuk venni a pótkereket. A homokban az emelő besüllyedne, így a homokvasat tesszük alá (ismét hasznunkra vált, hála Lacinak), közben beérnek minket a korábbi segítőink és ismét indul a csapatmunka, még az egyik katona is beáll a csapatba, bár ő látszólag nem túl nyugtalan a dagály miatt, csak mutogatja a vizet. Mentő csapatunk férfi tagja, már kézzel emeli az autó elejét, hogy aláférjen az emelő és a homokvas is, majd a levétel után meg kiásták a kerék helyét, hogy ne kelljen magasabbra megemelni az autót. Köszönjük ismét neki a segítséget.

Hát túl vagyunk a kerékcserén, már csak a megfelelő kihajtót kell megtalálnunk, amin tudjuk, hogy ismét elakadásveszély lehetséges. Mielőtt nekiugranánk leállunk és begyalogoljunk a szakaszt, közben a halász falucskából már jönnek is a helyiek, hogy némi kadót kérjenek és közben mutogatják az irányt, hogy merre menjünk. Lendületet veszünk és nagy gázzal túljutunk a kritikus részen. A falu szélén már konvojba állnak a Bamakos autók és bevárják a teljes stábot, mert innentől ismét csak a katonai kísérettel haladhatunk tovább.


A sorbaállás közben előkerülnek a légkompresszorok, hogy a homok miatt leengedett kerekeket felfújjuk. Szerencsénkre, nekünk is adtak kölcsön egyet. Lassan végre elindul a konvoj a város melletti szállásunk felé egy poros földúton haladon a tenger felé. A tűző nap alatt előtűnnek a Bamakos autók és sátraik. A Campingnek nevezett placcon, csak egy épületecske áll és egy bódé tetején lévő tartályba pedig éppen öntik be a tengervizet (ezt utólag tudtuk meg) vödrökből, az a tusoló.

Barátsággal üdvözölnek a 052-es fiúk és a székely csapatok is, akik még egy tányér meleg levessel is megkínálnak minket egy kis élménybeszámolóért cserébe. Jól esik a leves és az érdeklődés is, de tudjuk, hogy haladnunk kell a városba, mert gumit kell szereltetnünk. Elköszönünk tőlük és indulunk "magányosan" a városba. Mivel tavaly már a Bulangás fiúkkal egy kedvező szálláshelyen voltunk, így megcélozzuk azt most is és csak a szállás megléte után megyünk szereltetni, váltani és tankolni.
Mivel a GPS-ben semmilyen utca jele nem szerepel már, ezért csak az irányt tudjuk tartani, de a poros, szegényes utcákba kanyarogva végül odatalálunk és már nyitják is a vaskaput, hogy be tudjunk állni a zárt udvarba. Megmutatják a szobát (egyenlőre sötétben, mert csak 5 után lesz áram), ami a tavalyival szemben lévő lesz és még tusoló is van benne. Szuper, boldogság (bár ezt a szobát Európában nagyon lehúznák, de ez itt Kánaán). Megérdeklődjük, hogy hol van gumiszerelő (a következő sarkon lesz), hol lehet váltani (kb. 100 méterre) és már megyünk is intézni.


A gumis műhelynek a kilógatott felnik díszei a cégére, így hamar meglátjuk. Készségesen és azonnal nekilátnak, feszítővassal, nagykalapáccsal és számunkra ismeretlen módszerekkel, a felnin lévő sérülés résébe egy nejlonzacskó darabkáit tömködik, felfújják a gumit, majd vízlocsolásos módszerrel mindkét oldalát átellenőrzik. A felni és a gumi között szivárgást találtak, ezért egy óriási pajszerral rávágtak a gumira és már kész is. Egy kis alkudozás, fizetünk, kadót adunk és robogunk tovább váltani és tankolni. Sajnos sok a ragadós ember, vagy eladni vagy koldulni akarnak és már tapadnak is rád. Végre megtaláljuk az autómosós fiút is az út mentén, így már szépülünk is, de inkább a tengervíz és por keverékétől szeretnénk megszabadulni.


Visszaérkeztünk a szállásra és beültünk a hűs kerti helyiségbe, hogy egy kicsit wifizzünk. Vannak itt már Bamakosok is, így már kezd kialakulni egy kis traccsolás. A net nem túl gyors, de próbálok még fotókat is feltölteni.


Itt tudtuk meg, hogy mi fán terem a wifi:


Ez pedig a villanyfa, ami ha megnő villanyoszlop lesz:



Megtett kilométer: kb. 155 km