A reggeli ébredést követően tudtuk jobban szemügyre venni a helyszínt és lakótársainkat, akik közt ott volt egy idősebb, svéd házaspár
(Gun & Ulf Fransson) is, akik segítőként jöttek ide. Kellemes kis reggelizés közben sikerült őket jobban megismerni, majd Zalán szólt, hogy az iskolában a gyerekek, már felsorakozva várnak minket, tehát igyekezzünk. Gyorsan átválogattuk az ajándékokat, hogy az iskolába szánt írószerek, könyvek és a gyógyszerek kerüljenek bele az angol adományautóba, majd a néhány fős kis csapat átsétált az iskolához.
![](//4.bp.blogspot.com/-hSiVaPcVEYQ/TzVdE46hcMI/AAAAAAAAAc0/jlN11NDNz5U/s320/2012.02.02.+094244.jpg) |
A misszió épülete |
![](//2.bp.blogspot.com/-ntQcsj_wYtY/TzVdLGbWyjI/AAAAAAAAAc8/gvKMOn6YC58/s320/2012.02.02.+094852.jpg) |
Zalánnak vittünk ajándékba természetfotós albumunkból |
Végre rendezett sorokban álló gyerekeket láthattunk, akik nem akarnak szétszedni egy kis ajándékért, fegyelmezetten álltak, mindenki a saját osztályához igazítva, nagyságrendben. Nagy esemény lehet ez az ő kis életükben, hiszen ide ritkán keverednek fehér emberek és még adományokat is hoztak. Zalán segítségével, - aki fordított - elsőként én köszöntöttem néhány szóval a gyerekeket, majd egyik adományozó útitársunk, Mező János is.
Meghitt hangulatban, kicsit megszeppenve álltak a gyerekek, na meg mi
is. Rendkívüli érzés, hogy most mi arathatjuk le azt a boldogságot, amit
az adományozás öröme okozhat, mi lehetünk azon kiváltságosok, akik ezt
az élményt és jóérzést magunkénak tudhatják, ezzel megkoronázva utunkat,
hiszen személy szerint én (Ildi) pont ezért vállaltam be ezt a hosszú
futamot, az összes kockázati tényezőjével együtt. Könnyes szemmel
próbálom elmondani Zalán segítségével,
a brazil José Valbertonak, a misszió vezetőjének, az iskola megalapítójának, hogy mennyire kellett ez
a nemes feladat a lelkemnek, hiszen ezzel lett teljes az út, a
küldetés.
![](//1.bp.blogspot.com/-EANLySTN4eM/TzVehtUOtZI/AAAAAAAAAdU/D61LKexYmdo/s320/2012.02.02.+105328.jpg) |
Tabló az iskola megalapításáról, a dzsungelből lett iskola első osztályát mutatom |
![](//2.bp.blogspot.com/-GzJ6hyf-_jk/TzVf4P7CwOI/AAAAAAAAAdc/_RmEknmJmjQ/s320/2012.02.02.+113358.jpg) |
A gyógyszerek jelképes átadása |
![](//2.bp.blogspot.com/-TVEcAo8Z4AI/TzVf7b5ZNaI/AAAAAAAAAdk/mGsyYfymFUc/s320/2012.02.02.+114412.jpg) |
A könyvtárba szánt könyvek jelképes átadása |
![](//4.bp.blogspot.com/-zRENYzPfl5E/TzVf_n4DcVI/AAAAAAAAAds/f0OPwreTyt8/s320/2012.02.02.+115102.jpg) |
Zalán boldogan mutatja, hogy hol van Cacine falu |
Továbbfokozva ezt az érzést, még a kiosztás örömét is elnyerhettük, mert José arra kért minket, hogy a közben a termekbe visszament gyerekek között, járjunk osztályról-osztályra és adjunk oda néhány ajándékot, személyesen nekik. Aranyosak voltak, néhányan még a szemkontaktust sem merték felvenni, néhányan mosolyogtak és voltak többen, akik persze megköszönték.
José megmutatta nekünk az iskola orvosi részlegét a gyógyszerekkel, amit az iskola tanulói ingyen kaphatnak, csak a falubelieknek kell fizetni érte. Bemutatta nekünk a könyvtárat, ahol már 14 db számítógép áll szépen letakarva a gyerekek rendelkezésére, minden nagy rendben, tisztaságban. Nagy és lelkes munkát végeztek itt az iskola alapítói és támogatói, minden elismerésünk érte.
Elsétáltunk a konyha részleghez is, ahol önkéntes asszonyok főzik minden
nap ugyanazt az amerikai adományból készülő ételt (rizs, bab, olaj) a
gyerekeknek, ami itt nagy dolog. Közben kicsöngettek és elindultak a
legkisebbek, persze ismét rendezett sorokban, hogy megebédeljenek.
Megtudtuk, hogy a kézzel evést szeretnék felváltani evőeszközösre, de
sajnos a kiosztott kanalak sorba eltűnnek, nem győzik pótolni. Néhány
gyerek hozza magával, de a legtöbb továbbra is kézzel eszik, viszont
sikerült őket egy kis kézmosásra rászoktatni, ami persze csak egy
vizesvödörbe mártott kéznél nem több, de már ez is haladás.
![](//1.bp.blogspot.com/-1_ALytsP6vU/TzViao0t1OI/AAAAAAAAAec/sq4XO0iddOA/s320/2012.02.02.+123056.jpg)
![](//3.bp.blogspot.com/-o72WAlhZ_C0/TzVihNBXUNI/AAAAAAAAAek/4HC4sPEZ0fU/s320/2012.02.02.+123132.jpg)
![](//1.bp.blogspot.com/-u-6rA2zO7KI/TzVipIa2l2I/AAAAAAAAAes/mg42msboL_k/s320/2012.02.02.+123204.jpg)
![](//4.bp.blogspot.com/-UbnlEBCdCf0/TzVizxAOeyI/AAAAAAAAAe0/kZcTi4vqXEY/s320/2012.02.02.+123254.jpg)
Továbbhaladunk Zalán és néhány helyi fiatal lány társaságában, hogy átsétáljunk a falun, egészen a tengerpartig és vissza. Mindenhol barátságosan fogadtak és több helyre beinvitáltak bennünket, így láthattuk a pékséget, a téglagyártás folyamatát, a piaci életet, a konyhai készülődéseket, ettünk kóladiót meg papaját, láthattuk a halászok hajóit, ahogy javítják őket a kiszáradt parton és közben gyerekek kézen fogva jöttek velünk (Lászlót különösen szerették).
A falusi séta után visszamentünk a misszióba, ahol ismét kaptunk ennivalót, majd következett a búcsúzás, hiszen indulunk vissza a fővárosba, Bissauba és ismét vár ránk a 6 órás zötykölődés. Még világosban visszaértünk a városba és ismét úgy döntöttünk, hogy elmegyünk hamburgerezni a szokásos kis helyi étterembe tovább fokozva ezt a csodálatos napot.