Ars poetica

Ars poetica
Ars poetica: Érzés, ami hajt minket

2013. február 7., csütörtök

14. nap - Terepezés után egy kis pihi...

Reggelre Lászlónak elmúlt a láza, már jobban volt, ami nagyon megnyugtató. Összekészülődünk és közben a tábor szemetét el kezdik meggyújtani, hogy ne maradjon ott, amiből néhány helybéli gyerek és egy öregember válogatja ki a nekik hasznos dolgokat, mint pl. palackok, konzerves dobozok stb. Még néhányból ki is isszák a maradékot, sajnálatra méltó látvány, ezért több Bamakos is visz nekik maradék kenyeret, valakitől kapnak labdát és ruhaneműket. Mi is összeszedünk nekik ezt-azt.

Elindulunk a magunk tempójában a szavannába, mert egy kb. 150 km-t kell a bozótok, fák, apróbb falvak között megtennünk, hogy elérjünk Tambacounda városba, ahol tankolni tudunk, ivóvizet venni, esetleg végre fürödni vagy internetezni. Mivel sokan jönnek ezen a szakaszon, így sajnos szívjuk egymás porát, ami nem túl jó, hiszen az utat sem lehet így belátni. Próbálunk elszakadni a többi autótól, hogy egyszerűbb legyen az autózás, bár GPS koordinátánk nincsen a tájékozódáshoz, de az irányt tudjuk.

Idén is láttunk kútnál vízgyűjtő asszonyokat, de már fejlődtek, hiszen csacsikkal húzatják fel az 50 méternél is mélyebb kútból, lyukas vödreikben a vizet, majd a lányok fejükön, vödrökben hordják a falvaikba több kilométeren keresztül.


Hát a víz itt a száraz Szavannában nagy kincs, még nekünk is, hiszen kétszer adtunk vizet Bamakosnak, egyszer Nagy Miklóséknak, mert eresztett a hűtőjük, majd egy motorosnak, aki pihenőjét tartotta a nehéz terepen (már Budapest óta motorozik), mert fogytán volt a vize.

Menet közben úgy döntöttünk, hogy kiveszünk egy pihenőnapot magunknak és szállást keresünk Tambacounda városba, mivel a mai táborhely innen még kb. 260 km és másnap csak erre Tambacounda felé lehet továbbmenni a következő állomásra, így itt bevárjuk a futamot és pihenünk egyet. Elég volt a sok porból, zötykölődésből.

Délután 2 órára értünk a városba a hosszú terepezés után, elsőként tankolni mentünk, de az első benzinkútnál elfogyott a diesel. Talán megismétlődik a tavalyi üzemanyaghiány? Már megyünk is át a város másik végében lévő kúthoz, ahol hála sikerül megtankolnunk. Váltani is szeretnénk, látunk is egy irodát, de 14:20-kor nyit, ezért várunk egy kicsit. Ott érdeklődtünk szállás iránt is.

Így találnunk rá az Oázis Hotelre, ahol kis bungalókban vannak a szobák, központban egy medencével és még wifi is van, így örömmel maradunk. Befoglaltuk a szobát, ami légkondis és még hűtő is van benne, ami nem működik, majd a medence partján szerettünk volna rendelni hideg sört, de nincs vagy mango juice-t az étlapról, de az sincs, akkor egy omlettet, amit láttunk a többiek asztalán, de hát már az sincs. Ez az afrikai felkészültség már csak ilyen...


Az afrikai körülményekről még annyit, hogy ez itt egy igényes szállodának számít mégis a szék beszakadva, a wc-deszka nincs lecsavarozva, a víz nem mindig folyik, így samponosan állsz és vársz, a légkondi zörög stb...
Annyira megtelt a szálloda a Bamakosokkal, hogy akinek nem jutott bungaló, az a medence szélén verte fel sátrát.

Megtett kilométer: kb. 160 km (terepen)