Ars poetica

Ars poetica
Ars poetica: Érzés, ami hajt minket

2013. január 27., vasárnap

3. nap - Útban Algecirasba...

Reggel ébredés, majd egy kellemes zuhany után lecuccoltunk a kocsihoz. Laci előre indult, de persze a kocsikulcsot fenn hagyta, így kiabálás lentről: Mamócska... Már rohanok is, a hallban az este utánunk érkező SIÓ gyümölcsös csapatok tartanak megbeszélést. Megszólítom őket, hogy merre gondolták az átkompolást, ők fáradtak, ezért inkább csak Almeriáig mennek, ahol este megy egy komp Melillába. Egy kis dumcsizás, majd rólunk fotó nekünk a parkolóban és már úton is vagyunk, hiszen ma kb. 1.100 km-t kell megtennünk Algeciras-ig, hogy egy esti megalvás után, a reggeli komppal átérjünk Marokkóba.


Mivel a hosszú út alatt van időnk és nálunk van a tavalyi útitársainknak a Bulanga Team összes anyaga, így én vezettem, Laci meg elkezdte felolvasni az úti beszámolójukat a blogjukról. Hát dőltünk a röhögéstől, könnyesre nevettük magunkat (köszi srácok a jó hangulatot, Robi humora csúcs) www.bulanga.hu


Gyors megállás, mert Lacinak big dolga akadt, ezért big parkoló és big napsütésben a narancsfás, olajfák illatában gondoltunk egy big evést. Laci huss én eszem és élvezem a csodás környezetet, nyugalmat, közben begördül egy húzott-szeműekkel teli turistabusz. Hát ennyit a nyugiról. Laci kész, mosolyog és gyorsan odébb állunk a parkoló másik felére, hogy Laci is tudjon kényelmesen enni. Ott egy magyar kamionos állt, Péter, akivel egy kis dumcsi, jó tanácsok az autófeltörés miatt, majd újra a virágzó mandulafák, narancsokkal teli ligeterdők mellett rójuk a kilométereket.

Ismét kameraállítás, mert letérőnk van az autópályáról, ezért gyorsan felragasztunk egy fix talpat a kocsira a GoPro szettből, hogy a tetőre bármikor ki tudjuk rakni a kamerát. Ismét autópálya, majd kiderül, hogy kicsit többet fogyaszt az autónk, amikor Laci rájön, hogy nem váltott 6. fokozatba (hiba), így rohamosan fogy az üzemanyag. Begurulunk egy benzinkúthoz, ahol egy taj részeg pasi dülöngél a pultnál, majd beül a kis autójába két gyerekkel, döbbenet. Ami még érdekes volt, hogy több helyen az autópályán ipszilon elágazás volt, de mind két irány felé ugyanaz a név volt kiírva, mégis más irányba haladt, na most légy okos...

Végre megérkeztünk Algecirasba, ahol a komp bejárat közvetlen szomszédságában, találtunk egy szupi szállást, zárt garázzsal, tengerre néző szobával, potom 58 Euroért, wifivel. Király, kánaán! Reggel átkompolunk Marokkóba, Tanger-Medbe.