Végre lehetett egy kicsit tovább aludni, mert csak 10 órakor volt a rajt. Mivel lehetett csónakázni a Gambia folyón, így a csapat úgy döntött, hogy nem hagyjuk ki. 20 fővel indul a hajó, de két turnus is összejött rá, így várakoznunk kellett, amíg az első csapat visszaér. A folyón az állatvilág igen csekély volt, épp csak víziló fülét vagy vízfodrozódást láthattunk. Szinte teljesen kiürült a tábor, mire elindultunk a parkból kifelé. Persze ismét csak vezetővel lehetett kimenni a parkból, de mi szerettünk volna állatokat is látni, ezért egy másik úton indultunk el. Egy tisztáson láttunk varacskos disznót, néhány marabut és antilopot. A vezető ezért a kis letérőért ismét pénzt akart kérni tőlünk, így visszaindultunk a régi úton.
Amikor kiértünk az aszfaltra derült ki, hogy a csavaros kerekünk nagyon ereszt, le kell cserélni, így félreálltunk szerelni. A legegyszerűbbnek az tűnt, hogy a gumijavítóval befoltozzuk a lyukas gumit és felpumpálva visszatesszük. Próbáltuk az eseményt ismét fotózni, de a fényképezőgép össze-vissza exponált, valószínűleg a rázkódástól és a sok portól valami elromlott benne.
Nagyon meleg volt a tűző napon és aszfalton, ahol a semmiből ismét ott termettek a helyi kíváncsiskodók. Közben a kannákból tankoltunk az autókba, mert innentől mi húzzuk őket az üzemanyag spórolás miatt, de kb. 120 km után újból kifogyott, így ismét megálltunk és sikerült még 20 litert vásárolni egy kisbuszostól üzemanyagot. Sajnos a mi autónk egyre erőtlenebb, így túl sokáig nem tudtunk vontatni, na meg a kegyetlenül nagy kátyúk miatt sem.
Már sötétben értünk a határhoz, ahol a legfontosabb dolog az ajándék, egy-egy baseball sapkáért már nyílik is a sorompó. Még néhány kilométert kellett haladnunk a megadott táborhelyhez, ami egy falusi iskola udvara volt. A bejutást már egy helyi autó is segítette, mert hatalmas volt a tömeg és a por. Már sok Bamakós állt egymás hegyén-hátán, közben előkerültek a 059 és 040 csapatok is és benavigáltak minket egy kisebb udvarra, hogy közel álljunk egymáshoz. Ismét előkerült a pálinka és beindult az esti élet. A helyiek doboltak, zenéltek, az asszonyok táncoltak, a gyerekek futkostak a tömegben. Főztek is nekünk valami húst rizzsel, amit meg is kóstoltunk, az íze jó volt, csak a hús ment bele az ember fogába. Találkoztunk azzal a fiatalemberrel (Zalánnal), akivel riport is készült már és magyarként itt lakik, akivel beszélgettünk egy kicsit a helyi szokásokról. A jó hangulatban néhány vállalkozókedvű fehér ember is beállt táncolni a helyiek közé, akik barátságosak voltak.
Amikor kiértünk az aszfaltra derült ki, hogy a csavaros kerekünk nagyon ereszt, le kell cserélni, így félreálltunk szerelni. A legegyszerűbbnek az tűnt, hogy a gumijavítóval befoltozzuk a lyukas gumit és felpumpálva visszatesszük. Próbáltuk az eseményt ismét fotózni, de a fényképezőgép össze-vissza exponált, valószínűleg a rázkódástól és a sok portól valami elromlott benne.
Nagyon meleg volt a tűző napon és aszfalton, ahol a semmiből ismét ott termettek a helyi kíváncsiskodók. Közben a kannákból tankoltunk az autókba, mert innentől mi húzzuk őket az üzemanyag spórolás miatt, de kb. 120 km után újból kifogyott, így ismét megálltunk és sikerült még 20 litert vásárolni egy kisbuszostól üzemanyagot. Sajnos a mi autónk egyre erőtlenebb, így túl sokáig nem tudtunk vontatni, na meg a kegyetlenül nagy kátyúk miatt sem.
Már sötétben értünk a határhoz, ahol a legfontosabb dolog az ajándék, egy-egy baseball sapkáért már nyílik is a sorompó. Még néhány kilométert kellett haladnunk a megadott táborhelyhez, ami egy falusi iskola udvara volt. A bejutást már egy helyi autó is segítette, mert hatalmas volt a tömeg és a por. Már sok Bamakós állt egymás hegyén-hátán, közben előkerültek a 059 és 040 csapatok is és benavigáltak minket egy kisebb udvarra, hogy közel álljunk egymáshoz. Ismét előkerült a pálinka és beindult az esti élet. A helyiek doboltak, zenéltek, az asszonyok táncoltak, a gyerekek futkostak a tömegben. Főztek is nekünk valami húst rizzsel, amit meg is kóstoltunk, az íze jó volt, csak a hús ment bele az ember fogába. Találkoztunk azzal a fiatalemberrel (Zalánnal), akivel riport is készült már és magyarként itt lakik, akivel beszélgettünk egy kicsit a helyi szokásokról. A jó hangulatban néhány vállalkozókedvű fehér ember is beállt táncolni a helyiek közé, akik barátságosak voltak.
