Ars poetica

Ars poetica
Ars poetica: Érzés, ami hajt minket

2011. december 12., hétfő

"Úri-buli" vagy "segítség"?

Biztos vagyunk még néhányan úgy, hogy ezt a futamot nem az "úri-buli" vagy "flúgos futam" szintjén tartjuk, hanem átlátván a nehézségeken, veszélyeken, inkább kihívásnak és hírvivőként mosolyt, barátságot vivő, nemes feladatnak tekintjük. Beszélgettünk különféle emberekkel, többféle kategóriából és sajnos pont a jobb módúak között illették ezt a karavánt ilyen, ledegradáló kifejezésekkel. Nyilván lesznek köztünk olyanok is, akik ilyen jellegű felindulásból indulnak el, de azon társaink, akikkel eddig volt szerencsénk beszélgetni, mégsem ezt látják mögötte. Sőt, akik már megjárták a legjobb barátságokat köszönhetik ennek a futamnak. Mi már többször jártunk a fekete Afrikában és az első utunk első pillanataiban valóban megriad az ember a szegénység, nyomor és kosz láttán, ijesztő képet kapunk a mi kis megszokott civilizációnk után, de ahogy telik az idő ráeszmélünk a valóságra és ijedségünket először felváltja a sajnálat, majd feloldódva már észrevesszük azt a néhány mosolyt vagy lehetőséget, ahol adni tudunk annak cserébe, hogy mi pedig egy csodálatos világot, szinte érintetlen természeti környezetet láthatunk köztük. Igen sok "újgazdag" és jobb módú téli láblógatós úti-célja Afrika és a hotel csillagok fényében, csak a flancolás, a ki lesz a legbarnább, ki játssza ki jobban a helyieket módszerek lebegnek a szemük előtt és csak kevesen merészkednek be a fekete valóságba. Mi ezzel a futammal valóban kitesszük magunkat a veszélynek, a véletlenek rejtélyének, de biztosan sikerül néhány afrikai gyermek életre-szóló élményét gyarapítani azzal, hogy megláthatja általunk a másik világot, amit ők nem az internetről vagy a filmekből ismerhetnek, kizárólag csak az jut el hozzájuk, amit a szemük előtt láthatnak. Talán lesz olyan gyermek, aki még se autót, se szőke nőt, hát még szőke nőt autót vezetni nem látott. Bár itthon a szőke nő kategóriát már jól kifigurázták, amit köszönhetünk akár vörös vagy barna nőnek is, mégis úgy gondolom, hogy számomra nem "úri-buli" ez a futam, hanem adomány, melyben mi adunk élményt az Afrikai embereknek és ezzel együtt magunknak is, hiszen az élmény az egyetlen, melyet nem veszíthetünk el, amit nem vesz el senki és ami gyarapítja lelkünket, életünket.