Kompozás Nadorba

Felváltva vezettünk, egy igazi hajrában, mivel csak két parkolóban álltunk meg néhány óra alvásra, hogy ne ragadjon le a szemünk. Útközben elsőként az olasz tengerparti szakaszon értünk utól egy Bamakós autót, aminek nagyon megörültünk. Legközelebb a franciáknál egy fizetős kapunál találkoztunk norvég Bamakós kocsikkal. Ez jó tunning volt nekünk, hogy megújult erővel folytassuk tovább az utat.

Az éjszakai gumiszerelés után, 4 óra csúszással érkeztünk Veronába. Megkésve bár, de törve nem, folytattuk utunkat a kikötő felé, Barcelonán át. A várost visszafelé mindenképp szeretnénk megnézni. Güell Park, Casa Milá, Sagrada Familia... Ez a város telis-tele van olyan látnivalókkal, amit nem lehet kihagyni. Sokat gondolunk az otthoniakra, főleg Renire.

Igen fárasztó út során jutottunk el reggel 9 órára a kikötőhöz, ahol már több Bamakós autó, a mezőny eleje is várakozott. Nyilvánvalóvá vált, hogy újból versenybe kerülhetünk. Üröm az örömbe az, hogy közben kiderült, a Veronában induláskor kiosztott itinert mi nem kaptuk meg, így ennek a három napnak a pontgyűjtési lehetősége is elveszett.

Most, hogy végre itt vagyunk az almeriai kikötőben, és elértük a kompot Nadorba, legfőképpen arra tudunk csak gondolni, hogy a 6 órás út alatt végre alhatunk egy jót.

Viszonylag gyorsan feljutottunk a fedélzetre. Olyan szorosan állították egymás mellé az autókat, hogy csak résnyire tudtuk utána  kinyitni az ajtókat, így aztán nem volt rá sok lehetőség, hogy a kabinos felfrissüléshez, alváshoz felkészülten menjünk. Azért egy kis pálinkát, na meg tisztálkodási szereket kivadásztunk a kocsiból. Igazi öröm volt ez a kis kabin, a kis fürdőszobájával, végre tudtunk meleg vízben fogat mosni, tusolni és már csak a ringatózás volt, ami felváltotta a monoton autógumi zúgását. Végre pihentünk.

Helyi idő szerint délután 3 órára érkeztünk Nadorba, ahol szakadt az eső. A kompról a kijutás hamar ment, de az autók bejutásához egy külön kis ceremónia volt az adminisztráció. Egyszer sorba álltunk egy zöld nyomtatványért, majd kitöltve újra sorba álltunk, de akkor derült ki, hogy azok az autók, amik elsőként jönnek az országba, azoknak meg kell várni egy papírt, amit még a komposok nem adtak le, így egy másik helyen ismét sorba kellett állni, hogy kikeressék a megfelelő papírt. Persze, ha adtunk volna 10-20 Eurót egy intézőnek, akkor még ki is töltik helyettünk a papírokat és hamarabb is végezhettünk volna, így egy órát vesztettünk. Amire kiértünk a városba, addigra pont az orrunk előtt bezárt a bank, így pénzváltás nélkül és szinte üres tankkal indultunk neki a sötét ismeretlennek. Hát ez igen izgalmas dolog itt Marokkóban, hiszen a sötétben ide-oda mászkáló, fekete ruhás alakokat igen nehéz észrevenni. Végül is sikerült kijutnunk Nadorból és eljutottunk egy útszéli Hotelhez, ami előtt már állt egy Bamakós autó. Mi se kockáztattunk a továbbhaladással és itt megszálltunk, igaz a meleg víz néha volt néha nem, de tudtunk egy jót aludni.

Új gumikkal, újra nekivágunk

Hajnali 2-re végeztünk a 4 új gumi felszerelésével a nagykanizsai Maraton Kft.-nél, ahol Spollár István ügyvezető cégtulajdonos, személyesen szerelte fel nekünk az új gumikat, gyors és remek hozzáállással. Itt kaptuk meg azt a gumit (BF Goodrich), amit nagyon szerettünk volna, de eddig sehol nem tudtak nekünk reális áron adni és István még kedvezőbb árat is adott. Nagyon köszönjük neki, mindenkinek csak ajánlani tudjuk.

Az első nem várt eseményt követően (gumiszerelés) nekivágtunk a szupermaratoni távnak, hogy utolérjük a csapatot. Mivel a GPS szerint is egyértelmű tény, hogy lehetetlenség elérni az itinerben megadott leadási időpontot, ami Veronában vasárnap reggel 6 óra lenne, így nekivágtunk a teljes hossznak egészen Marokkóig, tehát ugrott az interneten előre befoglalt szállodai szobánk is, na meg a pihenés. Így Veronába 4 órás késéssel, azaz vasárnap 10 órára értünk, de hajtottunk tovább. Korábban már kigyűjtöttük a lehetséges kompok listáját, így menet közben eldöntöttük, hogy megcélozzuk az almeriai, hétfő délelőtt 10 órás kompot, amin még kabinos pihenésre is lesz lehetőségünk, és amivel, ha átérünk még lesz egy teljes napunk, hogy világosba átkeljünk az Atlasz hegységen.

A technika ördöge (vagy a gumis?)

Sikeresen vettük az első feladatokat, amit a somogybabodi pályán kellett megoldanunk. Begyűjtöttük a fontos információkat és még pontot is tudtunk szerezni, így boldogan nekivágtunk az autópályának. Alig mentünk néhány kilométert, amikor defektet kaptunk. Hát nincs mit tenni nekivágtunk a kerékcserének a szeles, hideg, "sötét éjszakában". Még az elakadásjelzőt is felfújta a szél. Persze a szerszámokat se volt könnyű a full csomagtérből kivadászni, de végül sikerült. Még egy rendőrautó is megállt mögöttünk és kedvesen megvárták, segítségként, hogy végezzünk, mert így láttunk is és biztonságos is volt. Köszönés, majd haladunk tovább, erre ismét elkezdett ütni a gumi, lehajtottunk az első benzinkúthoz, hogy megnézzük, hát kicsit lapossabb a pótkerék, ezért fújni akartunk volna bele, de akkor derült ki, hogy nem zár a szelep, tehát nem lehet felfújni. Nincs mit tenni gumiszerviz kell, akik nonstop üzemelnek, interneten keresgéltünk és megtaláltuk a nagykanizsai Maraton Kft.-t, akik az első szóra segítőkészek voltak és szerencsénkre, még gumit is tudnak adni, hiszen nagykereskedésük is van. Mivel csak 16 km a műhelyük és a gumi még tartotta magát, megpróbáltunk lábon, lassan elgurulni hozzájuk, ami néhány km után, mégse sikerült, így ismét a sötét, autópálya szélén ragadtunk, de innen már csak segítséggel tudunk továbbmenni. Így megvártuk a gumist, aki elviszi az egyik felnit, hogy tegyen rá egy új gumit, majd vissza, hogy lábon beguruljunk a műhelybe. Viszont annyira sietett, hogy nem hozott magával iratokat és arra kérte Lászlót, hogy vezessen ő vissza vele a műhelybe és vissza. Így itt ülök egyedül a sötét autópálya szélén, éhesen, fáradtan és bizakodva, hogy nemsokára haladunk tovább Verona felé, hiszen befoglalt pihe-puha ágyunk lenne, ha végre odaérnénk. Ha nem érünk reggel 6 óráig a megadott célba, akkor még a pontjainkat sem tudjuk érvényesíteni. Hát még meglátjuk.

ELRAJTOLTUNK!

Sikeresen elrajtoltunk, majd hazamentünk a becsomagolást befejezni, mivel nem sikerült péntek estére mindent az autóba tenni a gépátvételig. Nekünk mindig egy nap hiányunk van az utazásaink előtt, valahogyan elúszunk a feladatokkal, pedig nem a kávézóba trécselünk.
Még az irodába is be kellett mennünk és így a valódi indulásunk 15:30 lett. Most igyekszünk Veronába, illetve a megadott pontokat megtalálni útközben, hogy ne maradjunk le nagyon a karavántól. Köszönjük Gyurinak a sajtófotókat, Mamáknak a sütit, barátoknak a lelkesítést, Bucinak a biztatást és a szeretet.

Felmatricázva

Végre elkészült a gyöngyszemünk. Immár teljes pompájában csodálhatjuk. Úgy is mondhatnánk szépen fel lett öltöztetve a kicsike. A fiúk a Printrióban profi munkát végeztek. Kreatívan, pontosan, lelkesen ragasztgatták a matricákat. Mi csak álltunk és néztük, hogy szépül percről percre. Köszönjük nekik ezt a hozzáállást.