Új gumikkal, újra nekivágunk

Hajnali 2-re végeztünk a 4 új gumi felszerelésével a nagykanizsai Maraton Kft.-nél, ahol Spollár István ügyvezető cégtulajdonos, személyesen szerelte fel nekünk az új gumikat, gyors és remek hozzáállással. Itt kaptuk meg azt a gumit (BF Goodrich), amit nagyon szerettünk volna, de eddig sehol nem tudtak nekünk reális áron adni és István még kedvezőbb árat is adott. Nagyon köszönjük neki, mindenkinek csak ajánlani tudjuk.

Az első nem várt eseményt követően (gumiszerelés) nekivágtunk a szupermaratoni távnak, hogy utolérjük a csapatot. Mivel a GPS szerint is egyértelmű tény, hogy lehetetlenség elérni az itinerben megadott leadási időpontot, ami Veronában vasárnap reggel 6 óra lenne, így nekivágtunk a teljes hossznak egészen Marokkóig, tehát ugrott az interneten előre befoglalt szállodai szobánk is, na meg a pihenés. Így Veronába 4 órás késéssel, azaz vasárnap 10 órára értünk, de hajtottunk tovább. Korábban már kigyűjtöttük a lehetséges kompok listáját, így menet közben eldöntöttük, hogy megcélozzuk az almeriai, hétfő délelőtt 10 órás kompot, amin még kabinos pihenésre is lesz lehetőségünk, és amivel, ha átérünk még lesz egy teljes napunk, hogy világosba átkeljünk az Atlasz hegységen.

A technika ördöge (vagy a gumis?)

Sikeresen vettük az első feladatokat, amit a somogybabodi pályán kellett megoldanunk. Begyűjtöttük a fontos információkat és még pontot is tudtunk szerezni, így boldogan nekivágtunk az autópályának. Alig mentünk néhány kilométert, amikor defektet kaptunk. Hát nincs mit tenni nekivágtunk a kerékcserének a szeles, hideg, "sötét éjszakában". Még az elakadásjelzőt is felfújta a szél. Persze a szerszámokat se volt könnyű a full csomagtérből kivadászni, de végül sikerült. Még egy rendőrautó is megállt mögöttünk és kedvesen megvárták, segítségként, hogy végezzünk, mert így láttunk is és biztonságos is volt. Köszönés, majd haladunk tovább, erre ismét elkezdett ütni a gumi, lehajtottunk az első benzinkúthoz, hogy megnézzük, hát kicsit lapossabb a pótkerék, ezért fújni akartunk volna bele, de akkor derült ki, hogy nem zár a szelep, tehát nem lehet felfújni. Nincs mit tenni gumiszerviz kell, akik nonstop üzemelnek, interneten keresgéltünk és megtaláltuk a nagykanizsai Maraton Kft.-t, akik az első szóra segítőkészek voltak és szerencsénkre, még gumit is tudnak adni, hiszen nagykereskedésük is van. Mivel csak 16 km a műhelyük és a gumi még tartotta magát, megpróbáltunk lábon, lassan elgurulni hozzájuk, ami néhány km után, mégse sikerült, így ismét a sötét, autópálya szélén ragadtunk, de innen már csak segítséggel tudunk továbbmenni. Így megvártuk a gumist, aki elviszi az egyik felnit, hogy tegyen rá egy új gumit, majd vissza, hogy lábon beguruljunk a műhelybe. Viszont annyira sietett, hogy nem hozott magával iratokat és arra kérte Lászlót, hogy vezessen ő vissza vele a műhelybe és vissza. Így itt ülök egyedül a sötét autópálya szélén, éhesen, fáradtan és bizakodva, hogy nemsokára haladunk tovább Verona felé, hiszen befoglalt pihe-puha ágyunk lenne, ha végre odaérnénk. Ha nem érünk reggel 6 óráig a megadott célba, akkor még a pontjainkat sem tudjuk érvényesíteni. Hát még meglátjuk.

ELRAJTOLTUNK!

Sikeresen elrajtoltunk, majd hazamentünk a becsomagolást befejezni, mivel nem sikerült péntek estére mindent az autóba tenni a gépátvételig. Nekünk mindig egy nap hiányunk van az utazásaink előtt, valahogyan elúszunk a feladatokkal, pedig nem a kávézóba trécselünk.
Még az irodába is be kellett mennünk és így a valódi indulásunk 15:30 lett. Most igyekszünk Veronába, illetve a megadott pontokat megtalálni útközben, hogy ne maradjunk le nagyon a karavántól. Köszönjük Gyurinak a sajtófotókat, Mamáknak a sütit, barátoknak a lelkesítést, Bucinak a biztatást és a szeretet.

Felmatricázva

Végre elkészült a gyöngyszemünk. Immár teljes pompájában csodálhatjuk. Úgy is mondhatnánk szépen fel lett öltöztetve a kicsike. A fiúk a Printrióban profi munkát végeztek. Kreatívan, pontosan, lelkesen ragasztgatták a matricákat. Mi csak álltunk és néztük, hogy szépül percről percre. Köszönjük nekik ezt a hozzáállást.

A mai nap örömei

Az autó szempontjából:
- CB rádió bemérve, tesztelve, rendben működik. Ebben volt segítségemre a Rádió Labor, akik az alkatrészek beszerzésére vonatkozóan (DND Telecom), már telefonon adtak tájékoztatást. Gálusz Antalékat ajánlani tudom mindenkinek. Náluk, a bemérés során összefutottam másik Bamakós csapattal is.
- Notebooktartó tökéletesen összeállt, sőt az egyéb elektromos szerelések is.
- Az inverter és a hűtőláda beépítve, meg se moccan, olyan stabil helye lett.
- Az autó dekorációja pedig már előkészítés alatt áll, melyet még péntek este megterveztünk. Szerda délelőtt már teljes pompában lesz az autónk a Printrió műhelyében.
- A homokvasnak is remek helyet találtunk, melyre még egy magyar zászló is fog kerülni.

Levehető és még a mouse-nak is van helye

Homokvas a pótkeréken

Fotós szempontból:
- Sikerült álmaim mikrofonját beszereznem, mely a RODE márka egyik gyöngyszeme, az igen rugalmas és segítőkész márkaképviselő, Mihalovics Tamás jóvoltából.
- Kézhez kaptam a már hónapok óta egyeztetett GoPro kamerát is, melyet még a Kőváry-Badár film kapcsán döntöttem el.
- Készen lettünk a videótartó állvánnyal is (a Tripont és Müller Gyuri jóvoltából), amely a folyamatos videózás vagy fotózás lehetőségét fogja biztosítani.

Az állvány alatt van a hűtőláda

 

Csúszkán lehet mozgatni a kamerát vagy a fényképezőgépet

Már csak az autót kell bepakolni, melyhez a lista is meg van.

Extra öröm is ért minket:
Gyomrunk örömére pedig, megérkezett az első Nagymama sütötte süteményes doboz is Mami jóvoltából és még sütögetnek nekünk az útra a kedves Mamák, Főnökök. Sok puszi nekik érte!

Ez a nap Nyerő! Jól állunk vagyis ülünk még a számítógép előtt.