Ars poetica

Ars poetica
Ars poetica: Érzés, ami hajt minket

2013. február 1., péntek

8. nap - Táborhely a termálviz mellett...

Reggel 7-kor keltünk és kényelmesen megreggeliztünk, ami friss bagett volt egy kis vajjal, dzsemmel, kockasajttal, egy pohár frissen-csavart narancslé és kávé. A szálloda személyzete készségesen segít és érdeklődőek felénk. Este például a Google fordító segítségével próbáltak hozzánk szólni magyarul.


Ma viszonylag hosszú és egyenes, talán inkább monoton út vár ránk. Egy kis ablaktörlő szerelés, néhány wifis telefon és már indulunk is. Ahogy kimegyünk ebből az igen szegény településről meglepően sok rendőrt látunk. Mivel már Nyugat-Szaharában járunk, ezért egyre több rendőri ellenőrzésre számíthatunk. Minden városba bevezető úton (befelé is és kifelé is) kérik tőlünk azt a bizonyos fischt, amin szerepelnek adataink és az autóé, tulajdonképpen az igazolványokat pótolja. Sajnos a 051 kevés ilyet nyomtatott magának még odahaza, így hamar elfogyott nekik, ezért kénytelenek kézzel írottan gyártani ilyeneket, hogy zökkenőmentesen átengedjék őket ezeken az ellenőrzési pontokon. Meg is állunk egy útszéli benzinkútnál tankolni, valamit harapni és fischt írni.
A parkolóba berobog a 121-es, feltuningolt Volkswagen Bogár is, két középkorú angol úrral, nem kis feltűnést keltve. Érdekes jelenség, ahogy a magasított Bogár, azzal a jellegzetes hangjával robog az úton.


Az óceánpart mentén, szinte egyenes, hosszan belátható fennsíkon autózunk, melynek part felőli széle tengerbe nyúló szakadék, azaz magas fal. Sok helyen látunk vadon legelésző tevéket, melyek simán begyalogolnak az autó elé, a betonútra is, ezért vigyázni kell velük.
Egy szakaszon furcsa repülő rovarokat látunk, ezért megállunk, hogy mik is ezek. Kb. 10 cm-es nagyságú sáskák rajzanak az út mentén, de az aszfalt tele van a tetemükkel, ahogy az autók elütötték őket. Próbálunk a köves, homokos talajon megtalálni egyet, de nagyon jól álcázzák magukat.

Tulajdonképpen ezeken a jelenségeken kívül, egy kietlen tájon autózunk, ami nagyon unalmas, szinte már bele-bele bóbiskolunk. Ami vigasztaló, hogy estére a termálvizes táborhelyre érünk, ami tavaly már megnyerte tetszésünket.

Megérkeztünk a táborhely felé vezető letérőhöz, melynek egy rövid szakasza mély homok, így a terepfokozat hiányában (amit nem kapcsoltunk be), azonnal elsüllyedünk benne. Na az unalmas napot felváltja az izgalom. Elő a lapáttal és ásunk. Közben mögöttünk sorba jönnek a többiek és az egyik lengyel csapat felajánlotta, hogy megelőz és kihúz minket, ne ássunk. Józsiék is próbálnak az útból elállni, így a forgolódásban ők is beragadnak egy kicsit a homokba, majd erőteljes kuplungszag mellett sikerül nekik kimászni a homokágyból. Ők átmennek egy másik letérőhöz, amit közben észrevettünk, talán az nem ennyire homokos. Minket könnyedén kihúznak a homokból, leakasztás és már mehetünk is tovább a táborhelyre.

Ismét terepszemle, hogy hová álljunk, hol nem fúj annyira a szél, mert hát homokkal teli lesz a szánt, ahogy kiszállunk az autókból. Találunk egy kis épület melletti szimpatikus helyet, így megkezdjük a sátorépítést, asztalka, szék ki, na és pia be a szervezetbe.

A 051 bal oldali ablakát nem lehet felhúzni, így beindul egy csapatmunkás szerelés, hogy újra zárható legyen. Sikerült nekik megoldani. Amire kipakoltunk és a fürdésre kerülhetett volna a sor, addigra besötétedett és persze hűlt a levegő, amit a szél tovább erősített, így a társaság javának már nem volt kedve kipróbálni a termálvizes fürdőzést (csak egy-két ember dacolt a hideggel), ami abból áll, hogy a szabad ég alatt egy kb. 10-12 cm átmérőjű csövön jön a meleg-víz, ha azt megnyitják némi fizetségért cserébe. Mi tavaly ragyogó napsütésben értünk ide, így akkor nagyon klassz volt magunkra engedni a meleg-vizet, az idén ez kimaradt, jó lesz most a babatörlős, nedves-kendős mosakodás.


Szomszédaink fát is gyűjtöttek útközben, így még egy tábortűz is színesíti az estét. Beindul az esti eszmecsere, élménybeszámoló, elmélkedések az élet nagy dolgairól.

Megtett kilométer: kb. 600 km