Ars poetica

Ars poetica
Ars poetica: Érzés, ami hajt minket

2013. február 3., vasárnap

10. nap - Az Atlanti-óceán partján...

 
Még sötétben elkezdett a tábor ébredezni, hiszen a versenyesek eltérő, hosszabb és nehezebb útvonalon mennek ma, mi túrások pedig indulunk a B2 Beachre. Ismét konvojba gyűjtik az autókat és mindenkitől megkérdezik, hogy melyik variációt választja:
1. Bemennek Nouakchott városba és ott időznek 2 éjszakát, amíg a többiek beérik őket.
2. A Banc Darguin Nemzeti Parkon keresztül, terepezős szakaszokon közelítik meg a B2 Beachet.
3. Betonútról lekanyarodva, egy rövid terepezéssel a B2 Beachre.



Mi mindenképpen szeretnénk lejutni a B2 Beachre, mert tavaly is nagy élmény volt, de magunkba nem vállaljuk be a terepezést. Mi is odamegyünk a Nemzeti Park bejáratához, de mivel ismerőst nem találtunk ott, bár sok Bamakos várakozott, mégis úgy döntöttünk, hogy nem vállaljuk be ezzel az autóval a nehézségeket. Igazán nagyon alacsony az autónk és nehéz is, az pedig elvárhatatlan, hogy minket kelljen folyton menteni, így magunkba elindulunk a betonon, mert közben a többi variációs konvoj elindult már.

Tépünk rendesen, hátha utolérjük őket és pont egy lekanyarodónál utolérjük a 051-et, 012 (Andi és Csabi, Apa lánya) és 009-et (Árpi és Tomi), akik ugyancsak leszakadva, külön autókáztak a többiektől, így hozzájuk csapódunk mi is. Mivel ők sem első Bamakosok, így van valami ötletük, hogy merre menjünk le a B2 Beachre. Rátaláltunk egy most épülő, széles, már letaposott útra, ami hosszan bevisz az óceán irányába, bár kicsit visszább, de nagyon jól haladunk. Közben munkagépeket is kerülgetünk és sajnos az út minősége is rosszabbodik, azaz homokos földútra vált, ahol ugyancsak pörögnek a kerekek. Mindenki nyomja neki, hogy túljusson a kritikus szakaszokon, de ahogy az egyiknek vége már következik a másik. A mi autónk is bírta, míg túl mély nem lett a nyom, mert akkor az alja fennakadt. Ismét ásás következik, elő a homokvasat, amit a tavalyi NoPara csapatból Csongrádi Laci jóvoltából tudunk most használni, hála és köszönet nekik érte.

Útitársaink, Árpi és Tomi nagyon rutinosan állnak a feladathoz, már jön is vissza a Toyota Land Cruiserrel, hogy kihúzzon minket a homokból, ami sikerül is. Közben iszonyú meleg van és a parti szakaszon kócsagok, szürke-gémek halásznak, kellemes látvány. Józsiék ismét az immobilizerrel küzdenek, de Tomi megtalálta a megoldást nekik. Mivel a víz láthatóan felfelé jön, ezért egyeztetünk, hogy mit tegyünk, előre vagy vissza. Tomiék szerint ameddig jó az út haladjunk csak tovább, így bevállalja mindenki. Szerencsénkre valóban innentől már kemény homokon haladtunk tovább, míg eljutottunk, ahhoz a bizonyos parti lejáróhoz, ahonnan már közvetlenül a víz mellett kellene autózni, de hát a dagály miatt ez most nem aktuális, ezért leparkolunk és nekilátunk piknikezni. Közben beérnek minket azok az autósok is, akik a Nemzeti Parkon keresztül jöttek, így ők is leparkolnak a parti szakasz előtt. Akinek kedve van fürdőzik, van aki olvasgat vagy eszik, előkerülnek a kempingszékek, asztalok, néhány óra pihi vár itt ránk. László megcsinálja az autó gyors-szervizét is, légszűrőcsere, olajszint ellenőrzés, most van rá idő.




Már a nap kezd lemenni és még mindig magasan áll a víz. Tomiék persze vagányul már nekivágtak a szakasznak, de magányosan. Van néhány "öreg-csóka", akik szerint még várjunk, de mi nagyon szeretnénk még videózni és hát ahhoz fény is kell, ezért kipróbáljuk a talaj keménységét. Andi és Csabi velünk tartanak, bár ezen a szakaszon ők még eddig nem autóztak, valahogy ez kimaradt nekik, így nagyon számítanak a rutinos segítségre. CB-n tartjuk a kapcsolatot és próbáljuk segíteni őket tanácsainkkal. Nagy az izgalom, mert csak ez a két autó indult el és a víz még igen közel nyaldossa a partot, így egy keskeny sáv az, amin valóban jól lehet haladni. Persze Lászlónak ismét beindult a sebességláza, így még ez is fokozza bennem a veszélyérzetet, hiszen az én oldalamon a hullámok fel-fel csapnak az autó oldalára és közben egyre sötétebb is lesz. Andiék hangján is érződik az izgalom, így próbáljuk CB-n egymást nyugtatni, már nagyon várjuk, hogy a tök sötétben végre meglássuk a táborhely fényeit, míg lassan előbukkan 2 db autó (Litvánok)  a parton. Nagy gázzal nekiugrunk mi is, hogy kijussunk a placcra, de mindkét autó fennakadt.



Végre kifújhatjuk magunkból az izgalmat, hiszen innen már nem megyünk sehová, így kényelmesen nekilátunk a kimentéseknek. Csabiék autóját némi ásás, homokvas és tolás után kilöktük, de sajnos a miénket többszöri rántásra is, igen nehezen és a közben beérő férfierő segítségével tudtuk csak kimenteni a mély homokból.

Lassacskán a sötétben sorra megérkeznek a többiek is, de ők katonai kísérettel, csak lassan tudtak autózni. Ismét beáll a tábori hangulat, előkerülnek a főző alkalmatosságok, végre eszünk egy kis meleg levest, sátrat állítunk és alszunk.

Megtett kilométer: kb. 280 km

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése