Ars poetica

Ars poetica
Ars poetica: Érzés, ami hajt minket

2013. február 2., szombat

9. nap - A ráktérítőn túl...

Ez a sátoros est, most nem volt annyira hideg, mint a korábbi, így vacogásmentes éjszakánk volt. A tábor ébredezett és lassan beindultak az autók, kinek mennyire volt sietős az indulás. Mi szokásunkhoz híven nem kapkodtuk el, szabadtéri arc- és fogmosás, kávézás, majd elpakoltuk dolgainkat. Érkezett a hír, hogy a következő este koordinátái megváltoztak, így megkérjük Bénit, hogy írja fel, majd indulás előtt beírjuk a GPS-be. Szomszédaink már elindultak és véletlenül itt hagyták műanyag székeiket, így Józsiék pakolóművészként, bepréselik az autójukba.



Nekivágunk a táborhelyről kivezető szakasznak, de már jobban átlátható a terület, így egyszerűen kijövünk a betonútra. Ismét ellenőrzőpont következik, de már rutinból megy a dolog. Mivel tudjuk, hogy a ráktérítőnél kopjafaállítás volt a székely csapat jóvoltából, ezért mi is igyekszünk oda. Útközben nagyobb katonai konvojjal találkozunk, ami kicsit ijesztő, de barátsággal integetnek a rallyseknek.

A ráktérítőnél már sorakoznak a Bamakos autók és készülnek a csapatképek a Facebookra, illetve emléknek. Itt áll az adományokat szállító kamion is, akinek sofőrjével beszélgetünk egy kicsit. Elmeséli, hogy az egyik visszaútja során Casablancában egy kisfiú észrevétlenül bemászott a kamionja alá, néhány deszkalécet rakott keresztbe a vasra, maga alá és úgy utazott a kamion alján kb. 36 órát, amikor egy macskát kergető kutya kibökte és ugatásával hirt adott jelenlétéről, így bukott le. A vámosok kiszedték onnan és csak egy palack víz volt az oldalához erősítve, így szeretet volna bejutni Európába. Egyre több Bamakos autó áll meg és mivel csapatképünket már elkészítettük továbbállunk, teret engedve a többieknek.



A táj ismét kietlen és egyre homokosabb, de itt még fehér színű a homok. A távolban több Bamakos autó áll az út szélén. Mi lehet ott?
Odaérünk és a 006 csapatnak a bal első kereke teljesen szét van szedve és a 007 Gumisemberekkel együtt, mindenki fekete a szereléstől. A difiből elfolyt az olaj, majd megégett a csapágy és ezért szétszakadt a differenciálmű, kiütötte a ház oldalát, kiszakította a féltengelyt és a kuplung is tönkrement, pedig a 3. és 5. helyen állnak. Megpróbálják megszerelni úgy, hogy kuplung nélkül be tudjanak gurulni egy szervizes helyre, ami hát nincs közel, talán Mauritániában lesz a legközelebbi. Fotózzuk, filmezzük őket és egy kis hűsítőkendővel próbálunk kedveskedni nekik, aminek sikere is van. Hála nincsenek elkeseredve, mint tudjuk tavalyról is, nem adják fel, ügyesek a fiúk.


Ilyen lett a csapágyuk
Utunkat folytatjuk tovább a kietlen semmibe, aminek egyhangúságát megtöri az óceánpart közelsége, mivel már egy szinten vagyunk a partszakasszal.
Időnként az út mentén ragadozómadarak vannak, melyek odaérve felszállnak, keringenek egyet a levegőbe, majd vissza. Valószínűleg valami tetem lehet a környéken, az vonzotta őket egy helyre.

Megérkezünk a Mauritán határ előtti, utolsó benzinkúthoz, ahol feltankolunk a még olcsó üzemanyagból, veszünk tejet, kenyeret és közben észreveszem, hogy van egy bódé a gumiszerelő mellett, ahol ki van írva: Internet. Gyorsan kapunk az alkalmon és feltöltjük anyagainkat a blogra és életjelet adunk az otthoniaknak, mindannyiunk nagy örömére.

Továbbhaladva, lassan a semmiből kitűnik a határ előtti várakozós konvoj. Kezdődik a herce-hurca, beállunk a sorba, papírkitöltés, várakozás, útlevél-ellenőrzés egy bódéban, majd az autóval begurulunk a határ területére, ahol újra leellenőrzik a papírokat, majd az autót, mindenhol "kadó"-t kell osztogatni, majd beérünk a "senki földjére".

Félreállunk, hogy bevárjunk egy Citroenes csapatot, akik az előző táborhelyen a szomszédaink voltak. Tavaly ezen a szakaszon Vily barátunk a Golfjával itt akadt el, ezért gondoltuk, hogy bevárjuk őket, hogy segíteni tudjunk nekik. Közben jönnek váltást ajánló helyiek. Gyanúsan sok most ezen a területen a látszólag semmittevő, várakozós fazon. Egyik szakadt külsejű, a másik meg kék leples ruhában van. Nekivágunk az aknás területnek, igaz nagyon lassan lehet haladni, mert nagyon rossz az út. A GPS-t figyelve, na meg a kitaposott nyomvonalat próbáljuk megtalálni a helyes irányt, amikor egy hosszabb homokos ösvényen kellett áthaladni, azaz csak kellett volna, mert szépen beástuk magunkat a homokba, majd mögöttünk a Citroen is. Szerencsénkre Józsi még időben kitért, így ő még mozgásképes maradt. Ahogy elakadtunk, azonnal jött a helyi erő, hogy ők majd segítenek némi pénzért cserébe. Mi előbb a saját erőinket akartuk megpróbálni mozgósítani, így Józsi elénk állt, kötél fel, majd a helyiek is lökték az autónkat, így kikeveredtünk a homokból. Adtunk nekik érte ajándékot "kadót", de hát ott van még a Citroen is. Én az autónál maradok, míg a fiúk visszasietnek segíteni nekik, de közben Józsiék autója is elakadt. Valahogyan kiszenvedi magát, de sajnos a kuplungja már nagyon füstölt, így ő már nem vállalta a mentést. Közben érkeztek sorra Bamakos autók, pl. itt a VW Bogár is, de ők fizettek maguknak felvezető autót, integetés, ováció és látjuk, hogy egy másik úton viszik őket a következő határig. Végre akad egy Bamakos autó, aki megszánja a Citroenes csapatot és kihúzza őket a jó irányba. Mi is elindulunk és a dűnék között eltűnik a Citroen, majd CB-n szólnak, hogy újra elakadtak, segítsünk. Kimegyünk a másik útra, hogy elinduljunk visszafelé őket megkeresni, közben kiderült, hogy csak maguk előtt láttak egy újabb homokágyat és attól ijedtek meg, de már látják, hogy ki lehet kerülni a másik irányba.

Végre átérünk a Mauritán határ területére és itt megismételjük az útlevél-ellenőrzést, majd hosszas várakozás kezdődik. Mint kiderült nem engedik a Bamakos autókat be külön-külön, csak fegyveres kísérőautóval és konvojban, ezért várjuk a kísérő autót. Aztán hirtelen nagy kiabálás és integetnek, hogy indulás van, gyorsan-gyorsan.
Elindulunk kb. 40 autó sorba-sorba, nem is feltűnő jelenség ez itt, hát álcázva nem vagyunk. Már sötétben értünk a megadott táborhelyhez, ahol középen már égett a nagy tábortűz és a Bamakos autók körbe leállva, lesátoroztak, így beállunk a következő helyre mi is. Ismét kipakolás, sátorépítés, ami a homokos széltől kicsit problémás volt, majd evés-ivás, daj-daj. A tábortűz mellett dobszóló és ének hallatszik, néhány már alkoholmámoros, laza emberke danázik és hát köztük van Pakó is. Már szól a dala: Add ide a didit... és Laci már szalad is videózni, én ágyazom tovább.

Olyan hajnal 1 felé kezd elcsendesedni a tábor, a tábortűz is kialszik, már csak a Hold és a gyönyörűen csillagos ég világít.

Megtett kilométer: kb. 390 km

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése