Az este folyamán megtelt a szálloda, így reggel egy igazi kávézóvá
alakult a recepciós pult. Laza, kényelmes indulás volt. Menet közben
persze a korábban a kompot begyűjtött itineri információk alapján,
szerettük volna legalább a save pontokat megtalálni, így a gps-be
beírtuk a koordinátákat és a szerint haladtunk. Itt már nem voltunk
egyedül, pl. az egyik ilyen pontnál megálltunk egy fiatalokkal teli autó
mellett, ők kipattantak a kocsiból, megkerülték az építményt, ami az út
szélén állt és már haladtak is tovább. Gondoltuk ez hamar megtalálható,
László kipattant a kocsiból és walkie talkie és gps nélkül elindult
megkeresni az elrejtett információt. Néhány perc után, átfagyva
visszajött a kocsihoz, hogy nem találja, ezért inkább viszi magával
a gps-t. Én még méltatlankodtam is, hogy a fiatalok 2 perc alatt megtalálták ő meg nem. Újra nekivágott és vagy 10 perc után lihegve került elő. Kiderült, hogy a jel nem itt, hanem lent egy folyómederben lévő kútgyűrű falára volt írva, ahonnan még vissza is kellett másznia. Tanulság belőle, hogy walkie talkie-val már vissza tudott volna szólni nekem, hogy menjek elébe az úton, így nem kellett volna visszamásznia. Később az esti vacsoránál, amikor a fiatalokkal egy asztalnál ültünk, jókat derültünk rajta, mint kiderült, hogy ők csak fotózgattak és nem is keresték a pontot, mert csak az egyszerűen megközelíthetőekre hajtanak.
Megérkeztünk Erfoud városkába, ahol megtankoltunk és közben egy autómosásra alkudoztunk. Az első árat (50) sikerült lealkudni 30-ra és lemosattuk a kocsit is, majd amíg a mosó előtt álltunk észrevettük a táblát a mosási árakról és kiderült, hogy 20 lett volna a mosatás. Hát jól feltornázták nekünk az árat, ügyesek. Vettünk még helyi lepény formájú kenyeret is a szembe kis közértben. Nagyon ízletes a kenyerük.
A célpontnak megadott szálláshelyhez már sötétedésben érkeztünk, így történhetett meg, hogy a hirtelen elfogyott aszfaltútról rászáguldoztunk egy földútra. Meg volt az első rázós élményünk is. Ezt követően kilométereken keresztül ilyen rázós, útszerű buckákon kellett megközelíteni a szállást, mely a cél volt, de megtaláltuk. Itt már tele volt a parkoló Bamakós autókkal, a recepciónál még Villám Géza is elsétált mellettünk, egy kis fejbiccentéssel üdvözölve.
Szállás után érdeklődtünk, amit két személyre magasabb áron akartak kínálni. Segítőkészséget persze leginkább egymástól várhatunk, így ismét találkoztunk Krisztával, aki jól beszél franciául és már az előző szálláshely foglalásánál is segítőkész volt, most is jött tanácsot adni, mert kiderült, hogy 4-5 személyes bungalók vannak, amit telt-ház mellett már kedvezőbben lehet megkapni. Betoppant egy holland társaság, akikkel összefogtunk és közösködve egy fürdőszobán, kibéreltünk egy bungalót vacsorával. A vacsora egyszerű currrys csirke volt burgonyával, előtte leves, desszertnek pedig gyümölcs. Jól esett egy kis terített asztalos vacsora mindenkinek, ugyan az italt busásan megfizettették velünk.
a gps-t. Én még méltatlankodtam is, hogy a fiatalok 2 perc alatt megtalálták ő meg nem. Újra nekivágott és vagy 10 perc után lihegve került elő. Kiderült, hogy a jel nem itt, hanem lent egy folyómederben lévő kútgyűrű falára volt írva, ahonnan még vissza is kellett másznia. Tanulság belőle, hogy walkie talkie-val már vissza tudott volna szólni nekem, hogy menjek elébe az úton, így nem kellett volna visszamásznia. Később az esti vacsoránál, amikor a fiatalokkal egy asztalnál ültünk, jókat derültünk rajta, mint kiderült, hogy ők csak fotózgattak és nem is keresték a pontot, mert csak az egyszerűen megközelíthetőekre hajtanak.
Megérkeztünk Erfoud városkába, ahol megtankoltunk és közben egy autómosásra alkudoztunk. Az első árat (50) sikerült lealkudni 30-ra és lemosattuk a kocsit is, majd amíg a mosó előtt álltunk észrevettük a táblát a mosási árakról és kiderült, hogy 20 lett volna a mosatás. Hát jól feltornázták nekünk az árat, ügyesek. Vettünk még helyi lepény formájú kenyeret is a szembe kis közértben. Nagyon ízletes a kenyerük.
A célpontnak megadott szálláshelyhez már sötétedésben érkeztünk, így történhetett meg, hogy a hirtelen elfogyott aszfaltútról rászáguldoztunk egy földútra. Meg volt az első rázós élményünk is. Ezt követően kilométereken keresztül ilyen rázós, útszerű buckákon kellett megközelíteni a szállást, mely a cél volt, de megtaláltuk. Itt már tele volt a parkoló Bamakós autókkal, a recepciónál még Villám Géza is elsétált mellettünk, egy kis fejbiccentéssel üdvözölve.
Szállás után érdeklődtünk, amit két személyre magasabb áron akartak kínálni. Segítőkészséget persze leginkább egymástól várhatunk, így ismét találkoztunk Krisztával, aki jól beszél franciául és már az előző szálláshely foglalásánál is segítőkész volt, most is jött tanácsot adni, mert kiderült, hogy 4-5 személyes bungalók vannak, amit telt-ház mellett már kedvezőbben lehet megkapni. Betoppant egy holland társaság, akikkel összefogtunk és közösködve egy fürdőszobán, kibéreltünk egy bungalót vacsorával. A vacsora egyszerű currrys csirke volt burgonyával, előtte leves, desszertnek pedig gyümölcs. Jól esett egy kis terített asztalos vacsora mindenkinek, ugyan az italt busásan megfizettették velünk.
