2012. JANUÁR 15. HAJNAL 2 ÓRA
Első nem várt eseményt követően (gumiszerelés) nekivágtunk a szupermaratoni távnak, hogy utolérjük a csapatot. Mivel a GPS szerint is egyértelmű tény, hogy lehetetlenség elérni az itinerben megadott leadási időpontot, ami Veronában vasárnap reggel 6 óra lenne, így nekivágtunk a teljes hossznak egészen Marokkóig, tehát ugrott az interneten előre befoglalt szállodai szobánk is, na meg a pihenés. Így Veronába 4 órás késéssel, azaz vasárnap 10 órára értünk, de hajtottunk tovább. Korábban már kigyűjtöttük a lehetséges kompok listáját, így menet közben eldöntöttük, hogy megcélozzuk az Almeriai hétfő délelőtt 10 órás kompot, amin még kabinos pihenésre is lesz lehetőségünk, és amivel, ha átérünk még lesz egy teljes napunk, hogy világosba átkeljünk az Atlasz hegységen.
2012. JANUÁR 16.
Felváltva vezettünk, egy igazi hajrában, mivel csak két parkolóban álltunk meg néhány óra alvásra, hogy ne ragadjon le a szemünk. Útközben elsőként az olasz tengerparti szakaszon értünk utól egy Bamakós autót, aminek nagyon megörültünk. Legközelebb a franciáknál egy fizetős kapunál találkoztunk norvég Bamakós kocsikkal. Ez jó tunning volt nekünk, hogy megújult erővel folytassuk tovább az utat. Igen fárasztó út során jutottunk el reggel 9 órára a kikötőhöz, ahol már több Bamakós autó, a mezőny eleje is várakozott. Nyilvánvalóvá vált, hogy újból versenybe kerülhetünk. Üröm az örömbe az, hogy közben kiderült, a Veronában induláskor kiosztott itinert mi nem kaptuk meg, így ennek a három napnak a pontgyűjtési lehetősége is elveszett.
Viszonylag gyorsan feljutottunk a fedélzetre. Olyan szorosan állították egymás mellé az autókat, hogy csak résnyire tudtuk utána kinyitni az ajtókat, így aztán nem volt rá sok lehetőség, hogy a kabinos felfrissüléshez, alváshoz felkészülten menjünk. Azért egy kis pálinkát, na meg tisztálkodási szereket kivadásztunk a kocsiból. Igazi öröm volt ez a kis kabin, a kis fürdőszobájával, végre tudtunk meleg vízben fogat mosni, tusolni és már csak a ringatózás volt, ami felváltotta a monoton autógumi zúgását. Végre pihentünk.
Helyi idő szerint délután 3 órára érkeztünk Nadorba, ahol szakadt az eső. A kompról a kijutás hamar ment, de az autók bejutásához egy külön kis ceremónia volt az adminisztráció. Egyszer sorba álltunk egy zöld nyomtatványért, majd kitöltve újra sorba álltunk, de akkor derült ki, hogy azok az autók, amik elsőként jönnek az országba, azoknak meg kell várni egy papírt, amit még a komposok nem adtak le, így egy másik helyen ismét sorba kellett állni, hogy kikeressék a megfelelő papírt. Persze, ha adtunk volna 10-20 Eurót egy intézőnek, akkor még ki is töltik helyettünk a papírokat és hamarabb is végezhettünk volna, így egy órát vesztettünk. Amire kiértünk a városba, addigra pont az orrunk előtt bezárt a bank, így pénzváltás nélkül és szinte üres tankkal indultunk neki a sötét ismeretlennek. Hát ez igen izgalmas dolog itt Marokkóban, hiszen a sötétben ide-oda mászkáló, fekete ruhás alakokat igen nehéz észrevenni. Végül is sikerült kijutnunk Nadorból és eljutottunk egy útszéli Hotelhez, ami előtt már állt egy Bamakós autó. Mi se kockáztattunk a továbbhaladással és itt megszálltunk, igaz a meleg víz néha volt néha nem, de tudtunk egy jót aludni.
2012. JANUÁR 17.
Az este folyamán megtelt a szálloda, így reggel egy igazi kávézóvá alakult a recepciós pult. Laza, kényelmes indulás volt. Menet közben persze a korábban a kompot begyűjtött itineri információk alapján, szerettük volna legalább a save pontokat megtalálni, így a gps-be beírtuk a koordinátákat és a szerint haladtunk. Itt már nem voltunk egyedül, pl. az egyik ilyen pontnál megálltunk egy fiatalokkal teli autó mellett, ők kipattantak a kocsiból, megkerülték az építményt, ami az út szélén állt és már haladtak is tovább. Gondoltuk ez hamar megtalálható, László kipattant a kocsiból és walkie talkie és gps nélkül elindult megkeresni az elrejtett információt. Néhány perc után, átfagyva visszajött a kocsihoz, hogy nem találja, ezért inkább viszi magával
a gps-t. Én még méltatlankodtam is, hogy a fiatalok 2 perc alatt megtalálták ő meg nem. Újra nekivágott és vagy 10 perc után lihegve került elő. Kiderült, hogy a jel nem itt, hanem lent egy folyómederben lévő kútgyűrű falára volt írva, ahonnan még vissza is kellett másznia. Tanulság belőle, hogy walkie talkie-val már vissza tudott volna szólni nekem, hogy menjek elébe az úton, így nem kellett volna visszamásznia. Később az esti vacsoránál, amikor a fiatalokkal egy asztalnál ültünk, jókat derültünk rajta, mint kiderült, hogy ők csak fotózgattak és nem is keresték a pontot, mert csak az egyszerűen megközelíthetőekre hajtanak.
Megérkeztünk Erfoud városkába, ahol megtankoltunk és közben egy autómosásra alkudoztunk. Az első árat (50) sikerült lealkudni 30-ra és lemosattuk a kocsit is, majd amíg a mosó előtt álltunk észrevettük a táblát a mosási árakról és kiderült, hogy 20 lett volna a mosatás. Hát jól feltornázták nekünk az árat, ügyesek. Vettünk még helyi lepény formájú kenyeret is a szembe kis közértben. Nagyon ízletes a kenyerük.
A célpontnak megadott szálláshelyhez már sötétedésben érkeztünk, így történhetett meg, hogy a hirtelen elfogyott aszfaltútról rászáguldoztunk egy földútra. Meg volt az első rázós élményünk is. Ezt követően kilométereken keresztül ilyen rázós, útszerű buckákon kellett megközelíteni a szállást, mely a cél volt, de megtaláltuk. Itt már tele volt a parkoló Bamakós autókkal, a recepciónál még Villám Géza is elsétált mellettünk, egy kis fejbiccentéssel üdvözölve.
Szállás után érdeklődtünk, amit két személyre magasabb áron akartak kínálni. Segítőkészséget persze leginkább egymástól várhatunk, így ismét találkoztunk Krisztával, aki jól beszél franciául és már az előző szálláshely foglalásánál is segítőkész volt, most is jött tanácsot adni, mert kiderült, hogy 4-5 személyes bungalók vannak, amit telt-ház mellett már kedvezőbben lehet megkapni. Betoppant egy holland társaság, akikkel összefogtunk és közösködve egy fürdőszobán, kibéreltünk egy bungalót vacsorával. A vacsora egyszerű currrys csirke volt burgonyával, előtte leves, desszertnek pedig gyümölcs. Jól esett egy kis terített asztalos vacsora mindenkinek, ugyan az italt busásan megfizettették velünk.
Első nem várt eseményt követően (gumiszerelés) nekivágtunk a szupermaratoni távnak, hogy utolérjük a csapatot. Mivel a GPS szerint is egyértelmű tény, hogy lehetetlenség elérni az itinerben megadott leadási időpontot, ami Veronában vasárnap reggel 6 óra lenne, így nekivágtunk a teljes hossznak egészen Marokkóig, tehát ugrott az interneten előre befoglalt szállodai szobánk is, na meg a pihenés. Így Veronába 4 órás késéssel, azaz vasárnap 10 órára értünk, de hajtottunk tovább. Korábban már kigyűjtöttük a lehetséges kompok listáját, így menet közben eldöntöttük, hogy megcélozzuk az Almeriai hétfő délelőtt 10 órás kompot, amin még kabinos pihenésre is lesz lehetőségünk, és amivel, ha átérünk még lesz egy teljes napunk, hogy világosba átkeljünk az Atlasz hegységen.
2012. JANUÁR 16.
Felváltva vezettünk, egy igazi hajrában, mivel csak két parkolóban álltunk meg néhány óra alvásra, hogy ne ragadjon le a szemünk. Útközben elsőként az olasz tengerparti szakaszon értünk utól egy Bamakós autót, aminek nagyon megörültünk. Legközelebb a franciáknál egy fizetős kapunál találkoztunk norvég Bamakós kocsikkal. Ez jó tunning volt nekünk, hogy megújult erővel folytassuk tovább az utat. Igen fárasztó út során jutottunk el reggel 9 órára a kikötőhöz, ahol már több Bamakós autó, a mezőny eleje is várakozott. Nyilvánvalóvá vált, hogy újból versenybe kerülhetünk. Üröm az örömbe az, hogy közben kiderült, a Veronában induláskor kiosztott itinert mi nem kaptuk meg, így ennek a három napnak a pontgyűjtési lehetősége is elveszett.
Viszonylag gyorsan feljutottunk a fedélzetre. Olyan szorosan állították egymás mellé az autókat, hogy csak résnyire tudtuk utána kinyitni az ajtókat, így aztán nem volt rá sok lehetőség, hogy a kabinos felfrissüléshez, alváshoz felkészülten menjünk. Azért egy kis pálinkát, na meg tisztálkodási szereket kivadásztunk a kocsiból. Igazi öröm volt ez a kis kabin, a kis fürdőszobájával, végre tudtunk meleg vízben fogat mosni, tusolni és már csak a ringatózás volt, ami felváltotta a monoton autógumi zúgását. Végre pihentünk.
Helyi idő szerint délután 3 órára érkeztünk Nadorba, ahol szakadt az eső. A kompról a kijutás hamar ment, de az autók bejutásához egy külön kis ceremónia volt az adminisztráció. Egyszer sorba álltunk egy zöld nyomtatványért, majd kitöltve újra sorba álltunk, de akkor derült ki, hogy azok az autók, amik elsőként jönnek az országba, azoknak meg kell várni egy papírt, amit még a komposok nem adtak le, így egy másik helyen ismét sorba kellett állni, hogy kikeressék a megfelelő papírt. Persze, ha adtunk volna 10-20 Eurót egy intézőnek, akkor még ki is töltik helyettünk a papírokat és hamarabb is végezhettünk volna, így egy órát vesztettünk. Amire kiértünk a városba, addigra pont az orrunk előtt bezárt a bank, így pénzváltás nélkül és szinte üres tankkal indultunk neki a sötét ismeretlennek. Hát ez igen izgalmas dolog itt Marokkóban, hiszen a sötétben ide-oda mászkáló, fekete ruhás alakokat igen nehéz észrevenni. Végül is sikerült kijutnunk Nadorból és eljutottunk egy útszéli Hotelhez, ami előtt már állt egy Bamakós autó. Mi se kockáztattunk a továbbhaladással és itt megszálltunk, igaz a meleg víz néha volt néha nem, de tudtunk egy jót aludni.
2012. JANUÁR 17.
Az este folyamán megtelt a szálloda, így reggel egy igazi kávézóvá alakult a recepciós pult. Laza, kényelmes indulás volt. Menet közben persze a korábban a kompot begyűjtött itineri információk alapján, szerettük volna legalább a save pontokat megtalálni, így a gps-be beírtuk a koordinátákat és a szerint haladtunk. Itt már nem voltunk egyedül, pl. az egyik ilyen pontnál megálltunk egy fiatalokkal teli autó mellett, ők kipattantak a kocsiból, megkerülték az építményt, ami az út szélén állt és már haladtak is tovább. Gondoltuk ez hamar megtalálható, László kipattant a kocsiból és walkie talkie és gps nélkül elindult megkeresni az elrejtett információt. Néhány perc után, átfagyva visszajött a kocsihoz, hogy nem találja, ezért inkább viszi magával
a gps-t. Én még méltatlankodtam is, hogy a fiatalok 2 perc alatt megtalálták ő meg nem. Újra nekivágott és vagy 10 perc után lihegve került elő. Kiderült, hogy a jel nem itt, hanem lent egy folyómederben lévő kútgyűrű falára volt írva, ahonnan még vissza is kellett másznia. Tanulság belőle, hogy walkie talkie-val már vissza tudott volna szólni nekem, hogy menjek elébe az úton, így nem kellett volna visszamásznia. Később az esti vacsoránál, amikor a fiatalokkal egy asztalnál ültünk, jókat derültünk rajta, mint kiderült, hogy ők csak fotózgattak és nem is keresték a pontot, mert csak az egyszerűen megközelíthetőekre hajtanak.
Megérkeztünk Erfoud városkába, ahol megtankoltunk és közben egy autómosásra alkudoztunk. Az első árat (50) sikerült lealkudni 30-ra és lemosattuk a kocsit is, majd amíg a mosó előtt álltunk észrevettük a táblát a mosási árakról és kiderült, hogy 20 lett volna a mosatás. Hát jól feltornázták nekünk az árat, ügyesek. Vettünk még helyi lepény formájú kenyeret is a szembe kis közértben. Nagyon ízletes a kenyerük.
A célpontnak megadott szálláshelyhez már sötétedésben érkeztünk, így történhetett meg, hogy a hirtelen elfogyott aszfaltútról rászáguldoztunk egy földútra. Meg volt az első rázós élményünk is. Ezt követően kilométereken keresztül ilyen rázós, útszerű buckákon kellett megközelíteni a szállást, mely a cél volt, de megtaláltuk. Itt már tele volt a parkoló Bamakós autókkal, a recepciónál még Villám Géza is elsétált mellettünk, egy kis fejbiccentéssel üdvözölve.
Szállás után érdeklődtünk, amit két személyre magasabb áron akartak kínálni. Segítőkészséget persze leginkább egymástól várhatunk, így ismét találkoztunk Krisztával, aki jól beszél franciául és már az előző szálláshely foglalásánál is segítőkész volt, most is jött tanácsot adni, mert kiderült, hogy 4-5 személyes bungalók vannak, amit telt-ház mellett már kedvezőbben lehet megkapni. Betoppant egy holland társaság, akikkel összefogtunk és közösködve egy fürdőszobán, kibéreltünk egy bungalót vacsorával. A vacsora egyszerű currrys csirke volt burgonyával, előtte leves, desszertnek pedig gyümölcs. Jól esett egy kis terített asztalos vacsora mindenkinek, ugyan az italt busásan megfizettették velünk.
