Ars poetica

Ars poetica
Ars poetica: Érzés, ami hajt minket

2012. január 29., vasárnap

CÉLBA ÉRTÜNK!!!

Hajnalban dobszóra és a helyiek hangos beszédére ébredtünk, akik a sátrak és autók között bámészkodtak. Így nehéz diszkréten megoldani a reggeli készülődést. A mai nap már a célba érés napja, de az üzemanyagot még Gabuban vásárolnunk kell. Itt már felvezető autóval is találkoztunk, sőt az út szélén a helyiek egyre lelkesebben fogadják az autókat. Az első benzinkútnál megálltunk tankolni, sőt még autót mosni is lehetett. Az utunk során ez az egyik legkulturáltabb kút volt, pedig egy szegény országban vagyunk.


Ahogy haladunk Bissau felé egyre nagyobb a tömeg és a rendőri irányítás, hát itt nagyon készültek ránk. Zenekar, tacepaók és a helyi TV egyenesben közvetíti a célba érkezést, nagy a tömeg. Háromsávos, széles úton haladunk a cél felé, távolban már látható a sárga Budapest-Bamakos kapu. Mindenki dudál, kiül a kocsi ablakába vagy a tetejére, fotóz vagy videózik, végre célba értünk, hát ez itt a szó szoros értelmében a hősök tere lett. Hősiesen viseltük a port, zötykölődést, a gumiproblémákat, határátlépési kihívásokat, gyűrtük a kilométereket, versenyeztünk az idővel és a technikával, az autónak is bizonyítania kellett. Teljesítettük, de van még egy visszaút is előttünk.



Félreállunk az árnyékba, hogy üdvözöljük útitársainkat is, majd elszaladunk a megadott Hotelba, hogy érdeklődjünk, ugyan tényleg szép, de nekünk drága, így visszamegyünk a többiekhez. Már a leparkolásnál érdeklődnek tőlünk az autó eladási ára iránt, mi mondtunk egy plafon árat, majd betértünk az étterembe sörözni. Kb. 10-15 perc múlva utánunk jöttek, hogy érdekli őket az autó, mutassuk meg. Persze mondtak elsőre egy padlót, majd folyt az alkudozás, végül adtak egy elgondolkoztató ajánlatot, amire még alszunk egyet, illetve megkérdezzük a vámpapír költségét is a szervezőktől, mert azt mondták, hogy anélkül ne adjuk el, mert bajunk lehet belőle. Megadta a telefonszámát a pali, majd elmentünk szállást keresni, közben persze járt az agyunk, hogy akkor mit hogyan viszünk haza, illetve tartunk meg magunknak. Annak mindketten örülnénk, ha nem kellene hazazötykölődni, hanem repülnénk és tény, hogy az autóra ez után az út után költeni kellene. Na majd meglátjuk, hiszen ez még csak egy ajánlat.




Közben a szálláshelyek vészesen fogytak a központban, illetve nagyon felnyomták az árakat, így mi elindultunk a repülőtér felé, ahol találtunk egy egyszerű hotelt, ahol a tulajdonos egy fehér, román nő és nagyon megörült Vilyéknek, akikkel azonnal csevegésbe kezdett. Beinvitált minket a házába egy kávéra is, közben a gyerekei sürögtek-forogtak, hogy a szobák legyenek rendben. Kedélyesen elbeszélgettünk, már kezdtünk türelmetlenkedni, hiszen le szeretnénk fürdeni és időben beérni a városba vacsorázni és a záró ünnepségre is még oda kell érjünk. Végül a kevés szoba miatt Vilyék a privát részben kaptak helyet. Gyors fürcsi és már rohantunk is be, mert nagyon éhesek vagyunk.
A belvárosban letettük az autókat, hogy gyalog keresünk éttermet és közben összefutottunk a 003-as fiatalokkal is, akik egy kísérővel mennek a ceremónia helyszínére, így akinek volt hely az beült az autójukba, akinek nem, az felkapaszkodott az autó oldalára (hiszen ez itt divat) és így szinte visszaautóztunk a szállásunk felé. Itt már nagy volt a tömeg, szólt a zene és sok volt a biztonsági ember is. Összetoltunk asztalokat, majd hoztunk magunknak italokat, amiért most nem kellett fizetnünk. Itt voltak Bissau fontos emberei is, a Miniszter Asszony és előkerült az az illető is, Victor, aki ajánlatot tett az autónkra és ismét megerősítette azt, sőt kiderült, hogy pont a Miniszter Asszony szeretné megvenni, akivel beszélt is, így kezdtük komolyra venni az ajánlatát. Közben helyi táncosok egy igazi showt mutattak be, ami rendkívül látványos és hangulatos volt. Kaptunk egy kis tányér ételt is és közben egyre lazább lett a hangulat.
Az autó eladása kapcsán, minden információt próbáltunk beszerezni a szervezőktől és kiderült, hogy az eladás lehetősége realizálható. Másnap reggel lesz egy hely, ahová az autókkal be kell állni, mint egy autópiacra, de nekünk nem, mivel már van vevőnk, aki délután a hotelhez jön fizetni. Hát ez egy kis fejtörést fog jelenteni, hiszen nem így készültünk, de a jó ajánlatot nem szeretnénk elszalasztani.
Hajnalig maradtunk a partin.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése